csak rontott a helyzeten. Vártam a pillanatot, amikor megváltozik. A flörtölés. Az árulás.
Lassan érkezett meg.
Egy bók itt. Egy elgondolkodtató kérdés ott. Semmi oda nem illő, de pont annyira, hogy hányingerem legyen.
Úgy éreztem, belülről omlik össze az életem.
Húsz perc telt el.
Aztán, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, küldött nekem egy fotót.
Megállt a szívem.
Egy rólam készült fotó volt.
Nem egy friss kép, hanem az a verzióm, mielőtt minden megváltozott. Mielőtt kórházi szobákba kerültem. Mielőtt a kimerültség a csontjaimba kúszott. Azon a képen nevettem, a napfény megvilágította a
