kis vicc is az odaégett palacsintáról, aminek az igazságát csak én tudtam.
Összeszorult a mellkasom.
Tizenkét év házasság. És így ér véget? Csendben, digitálisan, egy képernyő mögött?
Nem sírtam. Még nem. Ehelyett valami hidegebb vett erőt rajtam: a kíváncsiság, amihez furcsa, remegő bátorság keveredett.
Létrehoztam egy kamu profilt.
Egy másik név. Egy egyszerű fotó. Semmi túl árulkodó. Épp annyira, hogy észrevétlen maradjon. Remegő ujjakkal gépeltem az első üzenetet.
“SZIA.”
Kevesebb mint egy percbe telt, mire válaszolt.
Beszélgettünk.
Eleinte minden könnyed volt. Laza. Kedves. Kedves volt, mint mindig is. Ami majdnem
