ő pedig szó nélkül visszanézett rám. Mindketten tudtuk, hogy bármi is volt az a tárgy, nem kizárólag apámé.
Valami olyasmi volt, amit magában hordozott – valami, ami formálta, kimerítette, sőt talán még meghatározta is őt.
A fiók zárva volt.
A doboz zárva.
De a félelem nem tért vissza oda, ahonnan jött.
Mert ha egyszer megláttál valamit, ami rejtve van, azt nem tudod igazán elfelejteni.
