Nem szaglászott, legalábbis eleinte nem. Papírokat keresett, valami hétköznapi dolgot, ami megmagyarázhatja apám legutóbbi távolléteit és furcsa viselkedését. Ehelyett kinyitott egy fiókot, amihez még soha nem nyúlt, és talált egy tárgyat, ami azonnal felkavarta.
Amint meglátta, újra felszínre tört benne egy ismerős félelem – egy félelem, amit évek óta magában hordozott anélkül, hogy nevet adott volna neki.
Soha semmi sem hangzott el hangosan.
Nem voltak vádak, jelentések, összetűzések – csak apró megfigyelések, amelyek sosem voltak igazán egyértelműek: ahogy apám magába zárkózott, amikor a „dolgait” intézte, hogyan sápadt el az arca, hogyan zsugorodott
