Anyám véletlenül találta meg.

ment, vagy miért utazott ilyen messzire. Csak ugyanaz a tárgy, gondosan becsomagolva és oda helyezve, ahol a fontos tárgyakat általában tartják.

Ez a hiány – a magyarázatok, a normalitás hiánya – jobban aggasztotta, mint maga a tárgy.

Amikor végre kivette a fiókból, rájött, milyen furcsa.

Majdnem harminc centiméter magas volt, sima tapintású, felületét összetett és ismétlődő minták borították, amelyek kevésbé díszesnek, mint inkább szándékosnak tűntek. A csúcsán finom, ízelt kinövések – mint csápok vagy ízelt végtagok – álltak, zavaró pontossággal elrendezve.

Semmihez sem hasonlított, ami ismerős lett volna.

Sem eszköz,
sem dísztárgy,
sem valami,