átlagos házba való lenne.
Alakja szabálytalan, szinte agresszív volt: szaggatott ívek, éles kiemelkedések és furcsa pontok, amelyeken visszaverődött a telefonom halvány fénye, szinte élethű megjelenést kölcsönözve neki. A kék mély és tompa volt, de paradox módon felerősödött a környező sötétséggel szemben, mintha elnyelné a tekintetemet, ahelyett, hogy visszaverné azt.
Lassan forgattam a kezemben.
Semmi sem volt értelmes.
Se felirat. Se jelölések. Se utasítás. Se látható funkció. Egyszerűen egy tárgy, aminek látszólag van célja, de nem volt hajlandó elmagyarázni, hogy mi is az valójában.
Néhány másodpercig az agyam azt tette, amit
