elhallgatott, az óra megállt, és még az éjszakai fények halvány fénye is kialudt.
Egy pillanatig ott álltam, és próbáltam alkalmazkodni.
Aztán eszembe jutottak a gyertyák , amik a fiam ágya alatt voltak .
Lassan sétáltam a folyosón, csak az emlékeim és a számtalanszor látott bútorok elmosódott körvonalai vezettek. A ház másnak tűnt a sötétben: nagyobbnak, csendesebbnek, olyan furcsának, hogy a legkisebb zaj is felerősödött. Minden egyes lépés túl sokáig visszhangzott, mintha a falak hallgatóznának.
Amikor elértem a szobáját, óvatosan letérdeltem az ágy mellé. A levegő mozdulatlan és enyhén poros volt, mint azokon
