oldalra.⬇️

Lassan mozgott, pislogott a sötétben, tájékozódási képességét vesztve.

– El kell mondanod, mi ez – mondtam halkan, miközben a telefonom halvány fényében a fény felé tartottam a tárgyat.

Egy pillanatra összehúzta a szemét, hogy ránézhessen.

És akkor megváltozott az arca, nem a félelemtől, nem is a zavarodottságtól, hanem a közvetlen felismeréstől.

– Ó – mondta, mintha valami teljesen hétköznapi dolgot mutattam volna neki. – A játékdobozomból van. Egy darab egy robotból, amit építettem.

Szünet.

„Biztos az ágy alá   esett .”

És tessék, itt van, a feszültség oldódott.

A titokzatos tárgy, ami olyan furcsának, a